A betegség az ízületi porcok változásaival kezdődik, aminek következtében a csontok ízületi felületei megcsúsznak. Az alultápláltság és a rugalmasság elvesztése degenerálódásához és felszívódásához vezet, miközben az ízületi felületek csontszövete szabaddá válik, a siklás romlik, az ízületi tér beszűkül, és megváltozik az ízület biomechanikája. Az ízületet bélelő és ízületi folyadékot termelő ízületi membrán (amely táplálja a porcot és fiziológiás kenőanyagként működik) irritálódik, ami az ízületben annak mennyiségének növekedéséhez vezet (synovitis). Az ízületi rés beszűkülésének hátterében az ízület térfogata csökken, az ízületi folyadék kinyúlik az ízületi tok hátsó falán, és Becker ciszta képződik (ami nagy méretet elérve fájdalmat okozhat a poplitealis fossa).
Az ízületi tok vékony és finom szövetét durva kötőszövet váltja fel, és megváltozik az ízület alakja. A periartikuláris csontszövet nő, osteophyták (kóros csontkinövések) képződnek. A periartikuláris szövetekben felborul a vérkeringés, aluloxidált anyagcseretermékek halmozódnak fel bennük, irritálják a kemoreceptorokat, és tartós fájdalom szindróma alakul ki. Az ízület anatómiájában bekövetkezett változások hátterében a környező izmok működésének megzavarása következik be, hypotrophia és görcsök jelennek meg, és a járás megszakad. Az ízületben a mozgástartomány tartós korlátozása (kontraktúra) jelentkezik, néha annyira kifejezett, hogy csak ringató mozgások (merevség) vagy teljes mozgáshiány (ankilózis) lehetségesek.
A gonarthrosis meglehetősen gyakori betegség: a bolygó teljes lakosságának 10% -át érinti, és 60 év felett minden harmadik embert érint.
A gonartrózis okai
- Csontok és ízületek sérülései.
- Gyulladásos ízületi betegségek (rheumatoid, köszvény).
- Ásványi anyagcserezavarok különböző endokrinopátiákban (diabetes mellitus, mellékpajzsmirigy-betegségek, hemochromatosis).
- Izomrendszeri betegségek és neuropátia (Charcot-kór).
A fő okok mellett a gonarthrosis kialakulásának kedvezőtlen háttértényezői is vannak, amelyek a következők:
- túlsúly (szó szerint nyomást gyakorol az alsó végtagokra);
- életkor (leginkább idősebb embereket érint a betegség);
- női nem (statisztikailag a nők gyakrabban betegszenek meg);
- fokozott sport és professzionális fizikai aktivitás.
A térdízületek osteoarthritisének tünetei
- Fájdalom, amely gyaloglással fokozódik, pihenéssel csökken.
- Szokásos, fiziológiás mozgások nehézségei az ízületekben.
- Jellegzetes „roppanás” az ízületekben.
- Az ízületek méretének növekedése és látható deformációjuk.
A gonarthrosis szakaszai
A térdízület arthrosisának klinikai stádiumai. A betegség több szakaszon megy keresztül.
- Az első szakaszban egy személy csak enyhe kényelmetlenséget vagy „nehézséget” érez a térdében, ami zavaró nagy távolságok séta vagy fokozott fizikai aktivitás során. A röntgenvizsgálat informatív lesz: csak az ízületi rés enyhe szűkülése észlelhető, egyéb elváltozás nem lesz. A betegség kezdetén az ember nem fordul szakemberhez, nem tulajdonít nagy jelentőséget a megjelenő tüneteknek.
- A második szakaszt észrevehető fájdalom jellemzi, amelynek súlyossága nyugalommal csökken. Megjelenik az ízületek mozgási nehézsége, és járás közben jellegzetes „csikorgás” hallható (a pácienstől a mindennapi életben egy gyakori kifejezést hallhatunk: „a térd csikorog”). A röntgenfelvételek az ízületi rés jól látható szűkületét és az izolált osteophytákot mutatják.
- Amikor a gonartrózis a következő, harmadik stádiumba kerül, a fájdalom folyamatosan zavarja a beteget, beleértve a nyugalmi állapotot is, és az ízületek konfigurációjának zavara, azaz deformáció lép fel, amelyet a gyulladás idején fellépő duzzanat súlyosbít. A röntgenfelvételek az ízületi tér mérsékelt beszűkülését és több osteophytát mutatnak. A harmadik szakaszban már sokan fordulnak orvoshoz, mert... az életminőség jelentősen romlik a fájdalom és a normális járás nehézségei miatt.
- A negyedik szakaszt csillapítatlan, legyengítő fájdalom kíséri. A minimális mozgási kísérletek nehéz megpróbáltatást jelentenek az ember számára, az ízületek deformációja vizuálisan észrevehető, a járás pedig rendkívül nehéz. A röntgenfelvétel jelentős változásokat tár fel: az ízületi rés gyakorlatilag nem definiálható a képeken, többszörös durva osteophyták, „ízületi egerek” (az ízületi üregbe hulló, romló csonttöredékek) derülnek ki. A gonartrózisnak ez a szakasza szinte mindig rokkantsággal jár: gyakran a betegség eredménye az ízület teljes összeolvadása, instabilitása és a „hamis ízület” kialakulása.
Ki kezeli a térdízület arthrosist?
A gonarthrosis szakképzett orvosi ellátását terapeuta, reumatológus és háziorvos (háziorvos) végezheti, de ezek a szakemberek a térdízületet szövődménymentes arthrosis esetén kezelik. Ha szinovitis fordul elő, vagy a terapeuta által előírt kezelés nem adja meg a kívánt hatást, akkor nem nélkülözheti az ortopéd segítségét. Olyan helyzetekben, amikor sebészeti ellátásra van szükség, a pácienst egy speciális ortopédiai és traumatológiai osztályra küldik.
Hogyan és mivel kell kezelni a térdízület arthrosist?
A térdízület arthrosisának jelenleg ismert kezelési módszerei nem gyógyászati konzervatív, gyógyászati és sebészeti módszerekre oszlanak.
Nem gyógyszeres módszerek
Sok beteg felteszi a kérdést: "Hogyan lehet gyógyítani a térdízület arthrosist tabletták nélkül?" Erre a kérdésre válaszolva sajnálattal állapítjuk meg, hogy a gonarthrosis krónikus betegség, és nem lehet örökre megszüntetni. A betegség leküzdésére azonban számos jelenleg létező nem gyógyszeres módszer jelentősen lelassíthatja a betegség progresszióját és javíthatja a beteg életminőségét, különösen a betegség korai szakaszában. Ha időben orvoshoz fordul, és a beteg kellően motivált a gyógyulásra, néha elegendő a negatív tényezők kiküszöbölése. Például bebizonyosodott, hogy a túlsúly csökkentése csökkenti a betegség fő tüneteinek megnyilvánulását.
A kóros fizikai aktivitás megszüntetése, és éppen ellenkezőleg, a terápiás gyakorlatok racionális fizikai programokkal történő elvégzése csökkenti a fájdalom intenzitását. Kimutatták, hogy a négyfejű izomzat erejét javító gyakorlatok hasonló hatást fejtenek ki, mint a gyulladáscsökkentő gyógyszerek.
Ha térdízületi arthrosist kezelünk, akkor törekednünk kell a megfelelő táplálkozásra: a nagy mennyiségű állati kollagént és kondroitint (garnélarák, rák, krill), növényi kollagénben és antioxidánsokban gazdag friss zöldségeket és gyümölcsöket tartalmazó termékek javítják az ízületi porcok rugalmas tulajdonságait, és ezzel szemben a füstölt húsok iránti szenvedély, az édes páclék, a páclátok, a prezervatív sós ételek, a páclátok, a preservices páclék rendellenességek a szervezetben és a túlsúly felhalmozódása az elhízásig.
Ha arra gondolunk, hogy mi a leghatékonyabb kezelés a térdízület arthrosisára, érdemes megjegyezni egy olyan hatékony kezelési és megelőző módszert, mint az ortézis: a térdvédők, ortézisek, rugalmas kötések és ortopéd talpbetétek rögzítése csökkenti és helyesen osztja el az ízület terhelését, ezáltal csökkenti a fájdalom intenzitását.
A térdízület arthrosisának átfogó kezelése magában foglalja a nagyon hatékony fizikai eljárások kijelölését is, még a betegség előrehaladott formáiban is. Ha széles körben alkalmazzák a betegségben szenvedő betegek különböző kategóriáiban, a mágnesterápia bebizonyította hatékonyságát: már néhány eljárás után a fájdalom intenzitása csökken, a javuló vérkeringés, a duzzanat csökkenése és az izomgörcsök megszűnése következtében az ízületek mozgékonysága nő. A mágnesterápia hatása különösen kifejezett, ha az ízületben aktív gyulladás alakul ki: az ödéma súlyossága jelentősen csökken, és a synovitis tünetei visszafejlődnek. Nem olyan népszerűek, de nem kevésbé hatékonyak a térdízület arthrosis kezelésében, olyan fizioterápiás módszerek, mint a lézerterápia és a krioterápia (hideg expozíció), amelyek kifejezett fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek.
Gyógyszeres kezelés
A külső (különböző gélek, kenőcsök) és szisztémás (tabletták, kúpok, oldatok) formákban elérhető nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok) régóta bizonyították hatékonyságukat az osteoarthritis kezelésében, és az orvosok széles körben írják fel őket. A gyulladás enzimszintű blokkolásával megszüntetik az ízületi fájdalmat és duzzanatot, valamint lassítják a betegség előrehaladását. A betegség korai megnyilvánulásai esetén hatékony ezeknek a gyógyszereknek a helyi alkalmazása nem gyógyszeres módszerekkel kombinálva. De a térdízületek előrehaladott osteoarthritisével nem nélkülözheti a tablettákat. Emlékeztetni kell arra, hogy az NSAID-ok hosszan tartó szisztémás alkalmazása fekélyes folyamatok kialakulását és súlyosbodását okozhatja a gyomor-bél traktusban, és emellett negatívan befolyásolhatja a vesék és a máj működését. Ezért a hosszú ideig NSAID-okat szedő betegeknek olyan gyógyszereket kell felírniuk, amelyek védik a gyomornyálkahártyát, és rendszeresen ellenőrzik a belső szervek működésének laboratóriumi paramétereit.
Előrehaladott, „előrehaladott” osteoarthritis esetén, amikor az ember elviselhetetlen fájdalmat tapasztal, amely nyugalomban sem csillapodik, megzavarja a normális alvást, és nem enyhül NSAID-ok, kortikoszteroidok és nem gyógyszeres módszerek, lehetőség van opioid fájdalomcsillapító felírására. Ezeket a gyógyszereket csak orvosi rendelvényre alkalmazzák, aki minden esetben mérlegeli a felírásuk célszerűségét.
Kondroprotektorok (szó szerinti fordításban „porcvédő”). Ez az elnevezés különböző gyógyszerekre utal, amelyeket egyetlen tulajdonság egyesít - szerkezetmódosító hatás, azaz a porc degeneratív változásainak lassítása és az ízületi rés szűkülése. Orális adagolásra (glükózamin, kondroitin-szulfát, piascledin) és ízületi üregbe történő injekciózásra (hialuronátok) egyaránt készülnek. Természetesen ezek a gyógyszerek nem tesznek csodát, és nem „növesztenek” új porcot, de megállíthatják annak pusztulását. A tartós hatás eléréséhez hosszú ideig kell őket használni, rendszeres kúrákban évente többször.
A térdízületek arthrosisának sebészeti kezelése
Gyakran vannak olyan esetek, amikor a megfelelő átfogó kezelés ellenére a betegség előrehalad, folyamatosan csökkentve az ember életminőségét. Ilyen helyzetekben a páciens kérdéseket kezd feltenni: „Mi a teendő, ha a felírt gyógyszerek nem segítenek a térdízület arthrosisában?”, „Javallott-e a műtéti kezelés térdízületi arthrosis esetén?”, „Hogyan kezelik műtétileg a térdízület arthrosist?” E kérdések megválaszolásakor tisztázni kell, hogy a térdízületek osteoarthritisének sebészi kezelésének indikációja a kezelhetetlen fájdalom szindróma és az ízület jelentős diszfunkciója, amely komplex konzervatív terápia alkalmazásával nem küszöbölhető ki.
A gonarthrosis sebészeti ellátásának legnépszerűbb módja az endoprotézis, azaz a saját ízület eltávolítása az azt helyettesítő fémprotézis azonnali beszerelésével, amely felépítése hasonló az emberi térdízület anatómiájához. Ugyanakkor az ilyen típusú sebészeti kezelés előfeltétele az ízület durva deformitásainak, a kialakult „hamis ízületeknek”, az izomkontraktúráknak és a kifejezett izomsorvadásnak a hiánya.
Súlyos csontritkulás (a csont ásványianyag-sűrűségének jelentős csökkenése) esetén az endoprotézis szintén nem javallt: a „cukros” csont nem bírja a fémcsapok behelyezését, és a beépítésük helyén megindul a csontszövet gyors reszorpciója, és kóros törések léphetnek fel. Ezért nagyon fontosnak tűnik az időben történő döntés az endoprotézis beszerelésének szükségességéről - akkor kell meghozni, amikor az emberi test életkora és általános állapota még lehetővé teszi a műtét elvégzését. A hosszú távú vizsgálatok eredményei szerint az endoprotézis hatásának időtartama, azaz a jelentős motorikus korlátok hiányának és a megfelelő életminőség fenntartásának átmeneti időtartama körülbelül tíz év. A sebészeti kezelés legjobb eredménye a 45-75 éves, alacsony testtömegű (70 kg-nál kisebb) és viszonylag magas életszínvonalú embereknél érhető el.
A térdízületi műtétek széles körben elterjedt alkalmazása ellenére az ilyen műtétek eredménye gyakran nem kielégítő, és a szövődmények aránya magas. Ez az endoprotézisek tervezési jellemzőinek és magának a sebészeti beavatkozásnak a bonyolultságából adódik (a csípőcsere technikailag sokkal egyszerűbb). Ezek közé tartozik az artromedulláris bypass műtét és a korrekciós osteotómia. Az arthromedulláris söntelés a combcsont medulláris csatornájának és a térdízület üregének összekapcsolása egy sönt - üreges fémcső - segítségével. Ennek köszönhetően a combcsont alsó harmadából a zsíros csontvelő bejut a térdízületbe, táplálva a porcot és kenve azt, ezáltal jelentős fájdalomcsökkenést ér el.
Amikor az alsó végtag tengelye megváltozik (de a mozgások tartományának enyhe korlátozásával), a korrekciós osteotómia hatékony - a sípcsont metszéspontja a tengelyének korrekciójával, majd rögzítés lemezzel és csavarokkal a kívánt helyzetben. Ebben az esetben két cél érhető el - a biomechanika normalizálása a végtag tengelyének helyreállítása miatt, valamint a vérkeringés és az anyagcsere aktiválása a csontfúzió során. És bár ma az orvostudomány nem tud olyan gyógyszert kínálni, amely örökre megszabadul tőle, vagy más módszereket a betegség teljes gyógyítására, az egészséges életmód, az időben történő orvosi segítség és az orvos ajánlásainak betartása megállíthatja a progresszióját.